Aktuális

 

A ROMA BÜSZKESÉG ÜNNEPÉRE

Daróczi Ágnes

Ha azt kérdezitek tőlem, miért vallom magamat büszkén Romnyinak, azt kell mondanom, hogy azért, amiért büszke vagyok Apámra, Anyámra, Nagyapáimra, Nagyanyáimra, és az ő szüleikre, nemzedékek egész sorára. Azért, mert győztesek voltak, és megtanították győzni gyermekeiket is, hiszen más népek százai, nemzetségek százezrei pusztultak el a történelem viharaiban, vagy a természet dühe által. De mi álltuk a próbát romaként, emberként és túléltük a megpróbáltatásokat. Itt vagyunk és ünnepeljük őket, és ünnepeljük önmagunkat a 21 századi Európában, amikor nem sok okunk van az örömre. Úgy véljük, az Istennek továbbra is terve van velünk, mint ahogy a többi ma élő népekkel. A romák legyőzték a nehézségeket, akadályokat: kívül, a környezetükben és önmagukban is. Alkalmazkodni tudtak a természethez, békésen együtt tudtak élni környezetükkel, szomszédaikkal, barátokkal és idegenekkel, szegényekkel és gazdagokkal, hódító katonákkal, pásztorokkal, földművesekkel, falvakkal és városokkal – sok évszázadon keresztül.

Büszke vagyok arra, hogy olyan néphez tartozom, amely soha nem akart egyetlen más népet sem leigázni, rabságba vetni, kirabolni. Nem indított háborút mások ellen önérdekből, gonoszságból, irigységből vagy gyűlöletből. Büszke vagyok az auschwitzi cigányláger foglyaira, akik 1944. május 16-án az iszonyú, fegyveres túlerő ellenére is fellázadtak náci rabtartóik ellen, nem voltak hajlandók néma birkaként a gázkamrába vonulni. Büszke vagyok népemre, mert a történelem során mindig hasznossá tudta tenni magát a környezete számára tudásával: a fémek, a fák, a növények, az állatok, az ipari mesterségek és az emberi természet ismeretével. Mert sok nyelvet tudtak és mindenkivel szót értettek. Mindig fel tudták ismerni a környezet szükségleteit, és meg tudták találni kielégítési módját kereskedéssel, szolgáltatásokkal – akár más által eldobott anyagokból is, új értékek létrehozásával.

Büszke vagyok népemre, mert tudtunk varázsolni. Hogy mit varázsoltunk? Mosolyt a gyermekek és felnőttek arcára: állatidomítással, bábozással, bűvészkedéssel, mutatványokkal, akrobatikával, tréfás történetekkel. Melegséget az emberek szívébe: zenével, tánccal, dallal, mesemondással. És Reményt adtunk a világ elviseléséhez: lélekgyógyítással, jövendőmondással. Békességet hoztunk, menekülést a támadó indulatoktól.

Büszke vagyok a népemre, mert békét tudott teremteni saját maga és a környezete körében szabályok, törvények létrehozásával és érvényesítésével. Ehhez nem volt szüksége államra, katonára, rendőrre. Megkövetelte a károkozótól, hogy térítse meg a kárt, tiltotta a közösségben és a környezetében a lopást, a családok és nők becsületének sérelmét. Elítélte az irigységet, előírta a rászorulók megsegítését, befogadását. Ezek a régi kincseink az állam erősödésével, a korszerű tudásszerzés iskolai monopóliumának kiépülésével, a technika fejlődésével sorra vesztettek értékükből, elkoptak – ápolás híján és a mi hibáink miatt is. S ha a média cigányképe diktálhat nekünk, talán magunk is elhisszük, hogy a vesztesek népe vagyunk. Hogy nincs ránk szükség romaként, fel kell adjuk öntudatunkat, méltóságunkat, nyelvünket, és legyünk engedelmes szolgák, hiszen már nincs is szükség romákra. De nem erre tanít bennünket a régi romák példája. Méltóság, becsület nélkül nincs jövője gyermekeinknek.

Ha a korszerű tudás volt az életünk záloga, akkor azt újra meg kell szereznünk. Ha nem tudjuk apáinktól, akkor a könyvekből, iskolákból. Ki kell harcolnunk, hogy az iskolák számunkra is adják meg a tudást és ne csak a morzsáit. Hogy tanítsák a nekünk való tudást is népünk igazi, vállalható történelméről, kultúrájáról, hogy az iskola a romákról való igaz tudás otthona is legyen. Olyan hely, ahol védelem illeti a mi gyermekeinket is, mint a másokét. Le kell küzdenünk magunkban saját gyengeségeinket; az öngyűlöletet, a mások hibáztatását, a beletörődést, a csodavárást, az ellustulást, az irigységet, kapzsiságot. Újból fel kell éleszteni a szaktudás tiszteletét, a sok nyelv ismeretét, az önmagunk hasznossá tételének modern tudásait, a kereskedelmi készségeket, emberismeretet, a természettel való harmóniát, a béketeremtés készségeit. Ezekkel korszerű formában segíteni tudjuk embertársainkat is a jövő útjainak megtalálásában. És akkor talán újra, egyre többen tudnak majd közülünk varázsolni: mosolyt, melegséget, reményt, békességet. Addig azonban küzdenünk kell, az egyenjogúságért, emancipációért.

MEGHÍVÓ

A ROMANO INSTITUTO CIGÁNYSÁGKUTATÓ INTÉZET ALAPÍTVÁNY, A JÓBUDA KÖZÖSSÉGI ALAPÍTVÁNY ÉS A KÉTKER KÖZÖSSÉGI ALAPÍTVÁNY

szeretettel meghívja Önt a 2021. október 9-én, szombaton 10 órakor kezdődő

A BUDAI CIGÁNYVÁROS NYOMÁBAN

című helytörténeti sétára.

A sétával az egykori Budai Cigányváros történetét, fontosabb helyszíneit szeretnénk megismertetni a budapestiekkel, amely a mai II. és III. kerület egyes részein helyezkedett el. A nagyjából 2 órás séta a Bem térről, az egykori városközpont helyszínétől indul, és a Bécsi út 134. előtt, a régi téglagyár helyén felállított holokauszt emlékműnél ér véget. A sétát dr. Bársony János cigányságkutató vezeti, az ő segítségével betekinthetünk a helyszínekhez kapcsolódó roma történelmi eseményekbe, közel 600 éves közös múltunk történeteibe Budán és Óbudán.

A SÉTA IDŐPONTJA:
2021.október 9. (szombat) 10 óra

TALÁLKOZÓ HELYSZÍNE:
Bem József szobor
1027 Budapest, Bem József tér

A sétáról bővebb információ: A Budai Cigányváros nyomában
A Jóbuda Közösségi Alapítvány és a Kétker Közösségi Alapítvány 2021-ben jött létre azzal a céllal, hogy Budapest III., illetve II. kerületében támogassák a helyi összefogást és erősítsék a helyi civil társadalmat.

Üdvözlettel,
Romano Instituto – Cigányságkutató Intézet Alapítvány
Kétker Közösségi Alapítvány
Jóbuda Közösségi Alapítvány

A Pharrajimos roma áldozataiért

megemlékezés a Roma Holokauszt Nemzetközi Emléknapjának alkalmából –
(2021. augusztus 1., vasárnap, 17:00 – Holokauszt Emlékközpont)

A Roma Produkciós Iroda augusztus elsején 17 órakor tart megemlékezést a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban a Roma Holokauszt Emléknapja (augusztus 2.) alkalmából.
Auschwitz-Birkenaui cigány családi tábort 1944 augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel számolták fel. Közel háromezer embert gyilkoltak le egyetlen éjszaka. A lágerben már csak 2897 ember maradt a táborban, többnyire idősebb férfiak, asszonyok és gyerekek, miután 1944. május 23-án kiválogatták és áthelyezték más lágerekbe a munkaképes nőket és férfiakat. Szemtanúk elbeszélése szerint, az emberek tudták, hogy mi vár rájuk, és eget rengető ordítások, között, erőszakkal vitték őket a gázkamrába. Kutyákat eresztettek rájuk, szerte széjjel véres emberi testek cafatjai hevertek. A krematóriumok nem győzték a sok tetem elégetését, ezért a mellette lévő árokba dobálták a hullákat. A Cigány Világszövetség 1972-ben javasolta, hogy az áldozatokra augusztus 2-án emlékezzenek a világ országaiban. Az Európai Parlament 2015-ben nyilvánította augusztus 2-át a Holocaust Roma Áldozatainak Emléknapjává.

A Roma Produkciós Iroda idén augusztus elsején 17 órakor tart megemlékezést a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.

Az emlékezés keretében bemutatásra kerül az idei évben készült Megsemmisítésre ítélve című dokumentumfilm, melynek rendezője az Életkerék című filmből jól ismert Papp Róbert. A film egyedi hangvételét a kerettörténet adja, a cigány gyerekek és fiatalok egy táborozás során ismerhetik meg a történelmük legtragikusabb eseményeit egy öreg cigány ember (Szegedi Dezső) elbeszélésében. Ahogyan annak idején esténként a tűz köré gyűlve meséltek az idősebbek a régmúltról és így születtek a cigány népmesék is.

Interjúrészletek Daróczi Ágnessel

 

Daróczi Ágnesnek kiemelkedő szerepe van mind a nemzetközi, mind pedig a magyarországi roma polgárjogi mozgalom alakításában, tematizálásában, formálásában. 1972-ben egy betiltott nép betiltott nyelvén szólalt meg és mondott verset a televízió élő közvetítésében, a Ki mit tud?-ban. Nem sokkal később pedig, az 1970-es évek második felében Daróczi Ágnes friss diplomával és a maroknyi roma és nem roma értelmiség hatékony támogatásával (Lakatos Menyhért, Péli Tamás, Kalla Éva, Bársony János is elkíséri a hivatalos zsűrit az első felfedező utakra) megszervezte az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítását a Pataky Művelődési Központ kiállítótermeiben – ezzel új területen jelentkeztek a roma alkotók. Az első kiállítást egy éven belül harmincöt egyéni és csoportos kiállítás követte.

Ezekről az időkről mesél ebben a videóban Daróczi Ágnes: a kezdetekről, a roma művészet, mint fogalom megszületéséről, a Péli Tamással való munkáról. Hamarosan: Vármúzeum – Közösen kihordani

 

MEGHÍVÓ

Ferkovics József – könyvbemutató és kiállítás megnyitó

köszöntőt mond Langerné Victor Katalin

A kiállítást megnyitja Pataki Gábor művészettörténész

2020. január 31. péntek, 17 óra

A kiállítás megtekinthető 2020. február 28-ig

Helyszín:

Országos Idegennyelvű Könyvtár

1056 Budapest Molnár utca 11.

Ferkovics könyvborító

A Szülőföld Kiadó jelentette meg a Szombathelyen élő Ferkovics Józsefről szóló albumát. 
A kötet rendszerezve mutatja be a roma festőművész elmúlt tíz évének legjellegzetesebb alkotásait.

Ferkovics József jelenleg Szombathelyen él, ahol kalandos életút után telepedett le.

Letenyén született 1961-ben, szülei még akkor elváltak, így állami gondozásba került. Nem volt kötődése a cigánysághoz, amíg fel nem nőtt, és meg nem ismerte a szüleit.

Megismerte a népét, a cigány kultúrát. Pécsett képezte magát Horváth János grafikusművésznél a képző- és iparművészeti középiskolában, miközben vájártanuló volt Komlón.1982-ben Budapestre költözött és a Képző- és Iparművészeti Főiskolán  tanult. Három év után megszakította tanulmányait, mivel megnősült, egy ideig bányászként dolgozott, hogy eltartsa családját. 1989-ben Nagykanizsára költözött, azonban hiányzott neki az alkotói munka, így éveken át tanított, rajzszakkört vezetett, gyerekeket készített fel képzőművészetből, közben a főiskolát is befejezte, grafikusi diplomát szerzett, majd újra Budapestre ment és alkotott.

Mind a táj-, mind a figurális ábrázolás erőssége, festményei közt vannak jeles szakrális, szimbolikus, akt- és portré képek. Kedvelt témái: az emberek, a szegénység és a természet. Számos stílusban alkot, mégis van egy saját, csak rá jellemző egyéni kifejezésmódja. Grafikái közül a holokausztot ábrázoló grafikai sorozata a leghíresebbek, amely a Pávai utcai Holokauszt Emlékközpontban is kiállításra került..

Számos tematikus és csoportos kiállításon szerepeltek képei, Budapesten, Magyarország vidéki városaiban és külföldön, Berlinben, Londonban, Nápolyban, Pekingben és Washingtonban. Művei megtalálhatók a Roma Parlament Képtárában, a Néprajzi Múzeumban, magángyűjtőknél és a Roma Képzőművészeti Gyűjteményben. Számos grafikáját és festményét beválogatták a 2009-es Magyar festészet című reprezentatív albumba. Köztéri falfestései is ismertek.

Művészetéről és életéről, Sárga, piros, kék – Ferkovics József útjai címmel Boros Ferenc és Rozmán László készített többszörös díjnyertes filmet.

logók

Amennyiben megvásárolná valamelyik kiadványunkat részleteiben vagy egészben, kérjük, töltse ki a jobbra található űrlapot, és 24 órán belül felvesszük Önnel a kapcsolatot!