Balázs János kiállítás

Balázs János a filozófus remete

„Élni annyi, mint ide-oda rakni azt, ami veszendő holmi. Gondolataim döcögő, édes gyermekei festményeimnek. Ez vagyok. Nem vagyok naiv festő, csak homorú tükröt kaptam örökül.”

Balázs János

Balázs János 1905-ben a szlovákiai Alsokubinban született. A muzsikus cigány Balázs János azonban nem a hangszerekhez, hanem a magyar nyelvhez vonzódott jobban. Bár gyerekkorában is rajzolt a szegényes körülmények között tengődő család begyújtósnak használta Kossuthról, Petőfiről készült rajzait. Az alig két osztályt végzett Balázs János el is temette művészeti vágyait hosszú évtizedekre.

Filozofikus alkat volt, a haldán talált minden könyvet elolvasott, hatalmas műveltségre tett szert, a magyar és a világirodalom alakjai gondolatainak hű társai voltak. Versei, naplói ezernél több oldalt tesznek ki. Napjainkban Tuhári Attila próbálja kötetekbe szerkeszteni írásait. Balázs János remeteként reneszánsz emberré érlelődött.

Mert a filozófus remete előbb írt verseket, mint festett volna. Hogy mégis festményei révén ismerjük jobban egy véletlenen múlott. A Pécskő dombon, Salgótarjánban a többre vágyó fiatalok körében tekintélynek számított Balázs János, akivel a világ dolgairól hosszan lehetett gondolkozni, vitázni. Hárman voltak: Botos Zoltán, a festészettel – akkor még csak kísérletező fiatal – Szepesi József, aki költő lett és Szabó Tamás mára Munkácsy-díjas szobrászművész – aki ezen a kivételes megnyitón megosztja emlékeit velünk.

Botos Zoltán ajándékozta Balázs Jánosnak az első vásznakat és festéket: hogy még ugyanazon a napon megszülessenek az első képek és hátralévő néhány évében, mint vulkánból törjenek elő látomásai…

Balázs Jánost Moldován Domokos a néprajzkutató és filmes fedezte fel a paraszt festőkről 1966-ban készült filmjével. Ismertség, vendégjárás, kiállítások kezdődtek. A Magyar Nemzeti Galéria szakértő művészettörténésze F. Mihály Ida könyvet szerkesztett képeiből és verseiből – Ecsettel és irónnal címmel – nem is kellett jobb ajánlás nemzetközi megismertetéséhez…

Ám Balázs János többre tartotta verseit, írásait, mint festményeit. A képei eladásából származó pénzen, saját költségén adatta ki Füstölgések című kötetét. Balázs János egyedülálló jelensége volt és marad a magyar és a nemzetközi festészetnek. Egyedi, utánozhatatlan festői nyelvet dolgozott ki.

Aktív alkotó korszaka csupán nyolc esztendeig tartott!

***

Amikor a Cigányságkutató Intézet Roma Képzőművészeti Gyűjteményének Balázs János kiállítását ajánljuk szíves figyelmükbe szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy tíz évig ezeket a képeket is – a másik százzal együtt a saját házunkban őriztük. Nem múzeumban, nem kiállítótermekben és nem a nagyközönség számára bármikor megnézhetően. Mert a magyar állam nem talált helyet a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény tárolására és bemutatására.

Annak a 120 darabos Gyűjteménynek nem, amelyet munkatársaimmal – dr. Bódi Zsuzsannával és Kerékgyártó Istvánnal – negyven év alatt gyűjtöttünk össze. Szponzorok támogatásával, pályázatokból, az alkotók adományaiból, meg a rendszerváltás kormányának vásárlásából.

A tíz év alatt rendszeresen kértek leltárt, de soha nem adtak egyetlen fillért sem a tárolásért, a biztonságos őrzésért, sem a kiállításokhoz nem járultak hozzá. Tíz év után a Fővárostól bérelt 70 négyzetméteren próbáljuk bemutatni a Roma Képzőművészeti Gyűjteményt és a hagyományos cigány mesterségek eszközeit. Mindazt, ami a több évszázados együttélésünk alapjául szolgáltak békében és háborúban egyaránt.

Külön köszönet illeti a Fővárosi Önkormányzat mellett a VII, kerületi Önkormányzatot, és SZŰCS BALÁZS alpolgármestert, akik munkánkat támogatják.

Napjainkban új rendszerváltozásról beszélünk. Mi is reménykedünk, hogy megszületnek végre a legnagyobb hazai kisebbség méltó kulturális intézményei, ahol minden nap láthatóak lesznek Balázs János alkotásai is.

A Romano Instituto Balázs János kiállítását a Csányi utca 5-ben megnyitják:

Pataki Gábor művészettörténész és Szabó Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész

Énekel: Horváth Mária, kíséri Balogh Dániel

kurátor: Daróczi Ágnes és Bársony János