Megkésett végtisztesség
Héregen a romákat 80 éve, 1945. január 6-án brutális kegyetlenséggel végeztek ki a német katonák egy nem cigány ember árulása miatt. Az újratemetést szentmise előzte meg, melyet Székely János, a Szombathelyi egyházmegye püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője celebrált magyar és cigány nyelven.
Héreg község a Gerecse keleti lábánál fekszik, 1082 lakosa van. Az esemény megmozgatta a falu közösségi életét. Bársony János kisebbségkutató göngyölítette fel a tömeggyilkosság részleteit, melyről Majtényi György történész A magyarországi cigányok/romák I–II. dokumentumkötetében 2022-ben olvasott először A német katonák által Héreg községben kivégzett romák halotti anyakönyvi bejegyzései, 1945. január cím alatt. Bársony János régóta kutatja a roma holokausztot, 2024 végén jelent meg Samudaripen (kiirtás, legyilkolás) című, kutatásai eredményét feldolgozó vaskos kötete. Nem is késlekedett, azonnal elutazott Héregre, s megtudakolta, hogyan emlékeznek a helyiek a romák kivégzésére.
Héregen 1945. január elején németek támadó hadműveleteket folytattak a Budapesten bekerített csapataik kimentésére a szovjetek komoly ellenállása mellett. Egy este sebesült, elgyengült, vérző szovjet katona kopogott be a németek megszállta falu szélén lévő Péro nevű cigánytelep szélső házába, ahol a muzsikálásból élő két Sárközi Mihály családja lakott. Az emberséges romák befogadták, ellátták a katona sebeit és elrejtették a házban. Ám a faluban élő valamelyik szomszéd kifigyelte Sárköziék titkát és besúgta a német parancsnokságnak, ahol azonnal „intézkedtek”.
Fehér álcaruhás katonák kerítették be a Pérót, elfogták a bujkáló sebesültet, gépkocsi mögé kötötték és húzták, amíg meg nem halt. A 18 éves Jenőnek és az egyik nagylánynak megparancsolták, hogy fussanak az erdő felé: géppisztollyal hátulról lelőtték őket. A két Sárközi családot a régi katolikus iskolába, a német parancsnokságra vitték és megásatták velük a sírjukat. Tvarosek János, a németek tolmácsa rászólt a katonákra, hogy ezt nem volna szabad megtenni, hiszen kisgyerekek vannak köztük. Őt is beállították a sorba és mindenkit megöltek. A halottakat az iskolaudvaron ásott gödörbe vetették és rájuk hányták a földet. Pár év múlva kiásták őket és a temetőben egy bombatölcsérbe temették csontjaikat.
A rendszerváltás körül állítólag felmerült, hogy a falu eltemetteti az áldozatokat, de valamiért nem sikerült megtalálni a helyszínt. A meggyilkolt két család, a 12 áldozat: Sárközi Mihály (38) és felesége, Sárközi Franciska (36) és gyermekeik, Sárközi Jenő (18), Sárközi Erzsi (17), Sárközi Ibolya (14), Sárközi Dezső (5), Sárközi Mihály (2); Sárközi Mihály (40) és felesége, Rováts Julianna (38) és gyermekük, Sárközi Julianna (18), valamint Tvorasek János (71) és az ismeretlen orosz katona.
Bársony János megkereste az önkormányzatot, és velük együtt, a polgármester asszony, Nemes Ágnes irányításával, példás összefogással sikerült beazonosítani a régi temetőben elhelyezett áldozatok sírhelyét. Az exhumálás után átszállították őket az új katolikus temetőbe, ahol főhelyen, egészen közel a bejárathoz kapták meg méltó és végleges nyughelyüket. A tardosi márványból készült emlékművet Budai Attila, a bánya vezetője ajánlotta fel, míg az emlékhely kialakítását egy helyi vállalkozó, Móré Lajos végezte el. Bársony Jánostól is kaptak egy szobrot az emlékmű mellé. A Ráchel siratja gyermekeit a nagybátyja, Örkényi Strasser István szobrászművész alkotása, akit 1944. október 11-én 33 évesen SS-katonák és nyilasok mészároltak le a kiskunhalasi vasútállomáson.
Székely János püspök prédikációja alatt mi, romák végre azt érezhettük, hogy olyan emberek vagyunk, amilyennek mi gondoljuk magunkat. „A romákra nem megoldandó feladatként kell tekinteni, hanem olyan kincsre, amitől a magyarok gazdagabbak lesznek” – mondta a püspök. Sárköziék helyben élő rokonsága is részt vett a szentmisén és az emlékmű avatásán, de érkeztek muzsikusok Budapestről és Tatabányáról is. Készítem a muzsikus romák albumát, amiben a Rajkó Zenekar tanárai is helyet kapnak. A Sárközi András nagybőgőművésszel készült portréból derült ki, hogy nagyapja unokatestvérei voltak az áldozatok. András szervezte meg a zenekart, hogy tisztelegjenek az áldozatok emléke előtt.
Bársony János Sárközi Sándor, Dékány János, Prech Viktória elbeszélései és a helyi köztudomás alapján rekonstruálta a történteket.
Forrás: jozsefvarosiujsag.hu