„Nagyváros és cigány/roma lakói” konferencia – Záródokumentum

ZÁRÓDOKUMENTUM

– A rendezők és a résztvevők köszönetüket fejezik ki a konferencia megtartását anyagilag lehetővé tevő támogatóknak: a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságnak és Budapest Főváros Roma Nemzetiségi Önkormányzatának a támogatásért.

– A rendezők nevében köszönetet mondunk a tanácskozás védnökeinek: Bánffy Eszter akadémikusnak, az Európai Régészeti Szövetség Elnökének, Karácsony Gergely főpolgármesternek, Csorba László egyetemi tanárnak, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójának, valamint Hristo Kyuchukov professzor úrnak, az International Romani Union alelnökének.

– A rendezők nevében köszönetet mondunk levezető elnökeinknek Szita Szabolcs Emeritus professzornak, az MTA doktorának, Neményi Mária Emerita szociológusnak, az MTA doktorának, Csorba László egyetemi tanárnak, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójának.

– Köszönetünket fejezzük ki társszervezőnknek, a konferencia színvonalas megrendezését lehetővé tevő Budapest Főváros Levéltára főigazgatójának, Kenyeres István címzetes egyetemi tanárnak és munkatársainak, valamennyi előadónknak a felkészülésért és színvonalas részvételükért, valamint fiatal önkénteseinknek, akik segítették a zökkenőmentes lebonyolítást.

Konferenciánk tudományos eredményei:

Büszkén állapíthatjuk meg, hogy mostanra felnőtt a kutatóknak (romák és nem-romák egyaránt) egy olyan nemzedéke, amely érzékeli a gyakran a tudomány területén is jelentkező rasszizmust. (Példa a rasszizmus tankönyvi megjelenésére: a Zsigmond-féle menlevél nagy valószínűséggel hamisított – áll egy tankönyv oldalán kiemelve, színnel is, középen, ugyan közreadja az oklevelet magát is, de a szerkesztéssel annak hamis mivoltát erősíti.)

Előadóink valamennyien azt a kritikai hozzáállást képviselték, hogy a tudományban is érvényesíteni kell a „semmit róluk, nélkülük” elvet és attitűdöt, ami érvényes a létező dokumentumok feldolgozása és minősítése során éppúgy, mint a vizsgálódás folyamán alkalmazott „roma szempontú” megközelítés esetében.

– Dr. Szántóné Balázs Edit – történész kutató OR-ZSE és dr. Bársony János jogász, kisebbségkutató, Romano Instituto – előadása és kutatásai alapján napvilágra és bemutatásra került a XIII. századi magyarországi Zsidó Aranybullának nevezett IV. Béla-kori autonómia rendszer és a Zsigmond Király által a XV. században a romáknak, (László vajdának és népének) adományozott kiváltságlevél hasonlatossága. Megtanulhattuk a kiváltságok adományozásának jogrendszerbe illeszkedő mivoltát, és a két nép történelmének hasonló vonásait: hogy az általuk biztosított szolgáltatások és tudások olyan fontosak voltak az uralkodók számára, hogy védelméről biztosította őket. (lásd: törvénykezési autonómia (zsidó bíró, cigány nemesi fővajda rendszer, a saját ünnepek tisztelete, a csak a királynak adózás rendszere stb.) Ezeket a kiváltságokat az uralkodók sorra megerősítették. Cigányok vonatkozásában Zsigmond, Mátyás, Ulászló és utódaik is, egészen II. Rákóczi Ferencig a Magyar Királyság és később Erdély területén.

– Vita zajlott a Budai Cigányváros elnevezéssel a kora-újkori Buda és Óbuda közötti területen a török defterekben összevontan „Kipti Mahalénak”, latin forrásban „Zingarorum Civitasnak”, német forrásban, korabeli térképeken a XVI- XVII. században „Zigeunerstadtnak” nevezett településrészek (3 dzsemajet lakóközösség vagy telep) közös Mahala-kénti, azaz városrészkénti említéséről, létéről. A Budapesti Történeti Múzeum (volt igazgatónője által aláírt) szakvéleményben írott források hiányára hivatkozva tagadta az egykori „Budai Cigányváros” létét. A Szakvélemény teljes egészében ismertetésre került.

– A továbbiakban dr. Bársony János, aki az egykori helyszínek jelenkori elhelyezkedését, beazonosítását végezte (Romano Instituto) több, mint 200 korabeli defter-adatra, a helyszínen is bemutatott térkép ábrázolásokra, német helymeghatározásokra, a Závodszky féle latin emlékiratra, a Várostörténeti Atlasz 12. oldalán magyar említésre is hivatkozva bizonyította a Budai Cigányváros létét.

– Dr. Hristo Kyuchukov nyelvész professzor, egyetemi tanár (igazgató, Krakkó, Romológiai Intézet) előadásában megvilágította a „chingene” és „Kipti” cigányokat jelentő szavak használatának kialakulását és körülményeit a Török Birodalomban, a XIII. századtól kezdve.

Jelezte, hogy a korábbi hivatalos jelölés a vélt kínai eredetre utaló csingene helyett a XV. század végén Bajazyd szultán rendeletének előírása alapján kötelezően használták az összeírásokban a kipti megjelölést a cigányokra.

– Elena Marushjakova turkológus, romológus, a Skót ST. James Egyetem tanára és Veselin Popov turkológus romológus, egyetemi tanár video üzenetben bőséges történeti és nyelvészeti adatokkal, példákkal bizonyította, hogy a XVI.-XVII. századi és korábbi forrásokban is a „kipti mahala” kifejezést cigány lakóközösségre, településre használták a török nyelvben. Így téves az a vélelem, hogy csak a XIX. században lett használatos.

A szakvéleményt adó volt igazgató és az általa hivatkozott Sudár Balázs turkológus – meghívásunk ellenére sem kívánta részletesen kifejteni álláspontját.

A konferencia az elhangzott érvek és vélemények alapján arra a véleményre jutott, hogy nem elfogadható az elhangzott és bemutatott tudományos tények alapján a Budapesti Történeti Múzeum korábbi szakvéleménye a források hiányáról a Budai Cigányváros ügyében, mivel több száz török, illetve több német, latin és magyar forrás egybehangzóan és megalapozottan bizonyítja az ellenkezőjét.

Így nincs tudományos akadálya a Budai Cigányváros emlékhely és erről szóló közterület elnevezés megvalósításának, az Országos Roma Önkormányzat 2021. évi döntése és kezdeményezése alapján.

– Lásztity Péro (igazgató, Szerb Intézet) a hazai romológiában ritkán érintett és tárgyalt új megvilágítású eredményt érintett. A XVIII. században a szabad királyi városok, vagy a mezővárosok védelmi, menekülési útja a központosító cigány-ellenes kényszerasszimiláló uralkodói intézkedések ellenében, a hatalmi erőszak elleni mimikri alkalmazását tette lehetővé. Konkrétan a budai rácok kollektív városi polgári jogosítványai – amelyet szerbek, horvátok, zsidók, cigányok egyaránt élveztek – lehetővé tették a romák zavartalan életét, fennmaradását, megélhetését a fővárosban, ami eddig nem publikált tény.

– A romológia fehér foltjaira hívta fel a figyelmet Varga Krisztina a milleneumi cigány kiállítás történetének ismertetésével, illetve a hiányzó roma múzeumi kiállítóhely fájdalmas tényeivel szembesített.

– Bak Árpád a Dankó Pista életmű és pályakép muzsikuscigány skatulyába szorultságára és szükséges korrekciójára vonultatott fel meggyőző érveket. Dankó lapszerkesztői, színműírói és dalköltői – kortársai által megbecsült – mivoltára hívta fel a figyelmet, elemezve szobrának hányatott sorsát is.

– A cigányzene családi közösségi gyökereire világított rá előadásában Kalla Éva a Bura család kapcsán. Megvilágítva azt a sajátos helyzetet, hogy a mára szerte ágazóan fejlődő hagyományok hogyan gazdagítanak más zenei műfajokat is. Másrészt, hogy az un. kávéházi cigányzene iránti igény továbbra is jelen van a magyar társadalomban, de a gazdasági szereplők ezt kevéssé támogatják. A koncert és rendezvény szervezőkre marad a feladat, hogy nagy sikerű, sokak által látogatott rendezvényekkel teremtsenek lehetőséget az élő zenének.

– Konferenciánkon hangsúlyos szerep jutott a levéltári roma kutatásoknak: Molnár István Gábor (helytörténész, igazgató, Újpesti Roma Közösségi Ház), dr. Rácz Attila főlevéltáros, főosztályvezető (Budapest Főváros Levéltára), dr. Baros- Gyimóthy Eszter (történész, levéltáros, MNL Pest vármegyei Levéltára), dr. György Eszter (történész, ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék) és dr. Mikó Zsuzsa (Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatóhelyettes) különböző témákat érintő, de egyaránt fontos, új utakat kereső beszámolója kutatásaikról olyan új szemléletmódot tükrözött, amelyben a kortársak saját ismereteik mögött megbúvó összefüggésekre ismerhettek. A külvárosok beépülésével a peremekre szorított, vagy a túlélés lehetőségére ott helyet találó roma közösségeknek a város szövetébe való szerves beépülési folyamatait ismertető előadások jól igazodtak a főváros egyesítési folyamata, a peremvárosok hozzácsatolása 75. évfordulójának tematikájához. 

– Az ingázó falusi lakos, hétközben városi munkás romák integrációs gondjairól, ezek tanulságairól adott képet a Kádár korból, eltérő tudományos nézőpontból az antropológus, muzeológus Szuhay Péter és a történész professzor Majtényi György. 

– A média és a roma kép kapcsolatáról dr. Müllner András és dr. Pócsik Andrea, a 15 éves Roma-Kép-Műhely alapítói vetették fel az avantgárd roma ábrázolás kritikai újragondolását Moholy Nagy László berlini filmje és Leni Riefenstahl roma áldozatokat kihasználó szerepéig eljutva példázataikban, illetve a roma meztelen test tabuk sértésének példáin keresztül a film és festészet művészei pedofil gátlástalansága és roma áldozataik sorsán gondolkodva.

– Majtényi Balázs professzor elgondolkodtató, sok példán keresztül a helyzetet megvilágító elemzést tartott az EU romákat célzó szabályozásainak sikertelensége okairól, a tartós, pénzigényes megoldási szándékok tényleges hiányairól. Az érdekcsoportok közötti versenyhelyzetekben, a romák érdekének elsikkadásáról, a cél szerinti tényleges segítség elszabotálásáról és látszattevékenységek finanszírozásáról, az ellenőrzés, a mutatók elégtelenségéről és az érintettek kimaradásából a folyamatok különböző fázisaiban.

– dr. Lakatos Szilvia (a Pécsi Egyetem adjunktusa) a romani nyelv veszélyeztetett helyzetéről adott hírt a konferencián. A nyelv pusztulása nap-mint nap látható folyamat. Általános iskolában már csak idegen nyelvként 14 iskolában folyik nyelvoktatás. 3 éve még 30 iskolában volt. Nincs romani nyelvtanár képzés az országban. Megszűnt a felsőfokú romani nyelvvizsga lehetősége Magyarországon. Nincs tolmácsképzés, nincs anyanyelvi rendszeres tv műsor-szolgáltatás, hírszolgáltatás, esetleges a könyvkiadás finanszírozása – hangzott a segélykiáltás.

– Kállai Ilona általános iskolai igazgatónő a Budapest, XV. kerületi Czabán Samu téri iskola helyzetéről, diszkriminált voltáról, a súlyos szaktanár hiányról, státusz hiányról számolt be. Erőfeszítéseikről a család és az iskola együtt nevelési funkcióinak erősítésére, a „siker központú pedagógia” alkalmazásának eredményeiről, a gyermekeik jövőjéért aggódó szülők előtti szégyenről is, a matematika szaktanári oktatás és más szakmai hiányok miatt.

– dr. Bogdán Péter a közterületi roma reprezentáció felmérési eredményeiről adott elő. A Tom Lantos Intézet által finanszírozott kutatást Molnár István Gábor fotós, Fejős László szerkesztő, dr. Bogdán Péter és Setét Jenő vezette. Setét Jenő, az időközben elhunyt polgárjogi aktivista sajnos nem érhette meg a kötet megjelenését. Azonban észrevételei meghatározóak: együttélésünk több évszázadának köztéri megjelenítése rendkívül fontos identitást és a hazához való kötődést egyszerre szimbolizáló aktus. A Holocaust Roma Áldozatainak emelt Emlékmű (amely civil szervezetek kezdeményezésére jött létre, a Főváros Közgyűlése egyhangú döntésének köszönhetően és közös finanszírozásban) első volt a sorban, amelyet a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Főigazgatóság pályázati rendszerének köszönhetően még számos emlékjel megszületése követett. Legtöbbjük azonban perifériára vagy a temetőkbe száműzve. Nem ott van a helyük! A perifériákról a centrumhoz közel kell hozni az ilyen emlékjeleket, hogy hatékonyan alakíthassák a felnövekvő nemzedékek tudatát és az elfogadást tanítsák.

– Fedorkó Boglárka az új roma értelmiségi szerveződésekről számolt be. A Romaversitas, Ame Panzs és a Bura Galéria – az emancipációs küzdelem érdekében különböző területeket és célokat kitűző erőfeszítésekről, sikerekről adott hírt.

A „Nagyváros és cigány/roma lakói” című konferencia javaslatai

1. A nyelvpusztulás megállítása érdekében az oktatási kormányzathoz és az Országos Roma Önkormányzathoz fordulunk a felsőfokú romani nyelvvizsgáztatás újbóli beindítására és romani nyelvtanár képzés beindítására a felsőoktatásban.

2. Alapos kivizsgálásra van szükség a szegregált Czabán Iskola jelenlegi oktatási feltételeinek hiányosságai miatt – (ehhez a Romano Instituto segítséget ajánl fel). Készüljön jelentés az ügyben illetékes Tankerületi Igazgatóságnak, valamint tájékoztatásul az illetékes Roma Nemzetiségi Önkormányzatoknak, a Nemzetiségi Ombudsmannak és a BM. romaügyi és oktatási államtitkárságainak. Kezdeményezve az iskola oktatási feltételeinek sürgősen az átlagos szint fölé emelését, a versenyképes tudás biztosítása érdekében, az ehhez szükséges státuszok és pénzügyi források biztosítását.

3. Az Országos Roma Önkormányzat Nemzetiségi Emlékhely- kijelölő határozata alapján szorgalmazzuk a Budai Cigányváros emlékének megörökítését közterület elnevezéssel. Tudományos konferenciánkon felvonultattuk a létező okiratokat, hadi térképeket és idegen nyelvű feljegyzéseket, rendeleteket, amelyek bizonyítékul szolgálnak a cigányság XVI.-XVII. századi budai jelenlétére és Cigányváros-ként emlegetett mivoltára.

4. Javasoljuk Romano Than emlékhely létesítését a bizonyítottan több mint ötszáz éves békés együttélés emlékére. Javasoljuk a Fővárosi Önkormányzat és a II. kerületi Önkormányzat együttműködését az ügyben.

5. Javasoljuk a Budapesti Történeti Múzeumnak, hogy állandó kiállításának nemzetiségi kiállítóhelyén szerepeltesse a roma nemzetiség történetét is, annak tárgyi és történeti lenyomataival.

6. Javasoljuk, hogy a BTM foglalkoztasson roma szakembert is a fővárosi roma történelem, művészetek, helytörténet, szakmatörténet, kultúra területeinek feldolgozására, kutatására, bemutatására.

7. Javasoljuk a Magyar Kormánynak és Budapest Főváros Önkormányzatának, hogy hozzanak létre Roma Múzeumot Budapesten, a hazai romák történelme, művészete, irodalma, nyelve, zenéje, néprajza és életmód-története, közös történelmünk és hőseink emlékeinek bemutatására, megismerésére és megismertetésére a békés közös jövőnk megalapozása érdekében.