AKTUÁLIS (ARCHÍV)
Müllner András írása a Darinka című tévéfilmről
A macskák királya című, Albert Murray-ről szóló esszéjében Henry Louis Gates Jr. egy olyan író történetét meséli el, aki integráció-párti voltával (integrationist) együtt is bizonyos értelemben radikálisabb volt a szeparatista fekete nacionalistáknál, például a Fekete Párducok nevű szervezetnél. Murray barátjával, a szintén író Ralph Ellisonnal együtt azon a véleményen volt, hogy a legigazibb amerikaiak a fekete amerikaiak, tudniillik, ha az USA-nak egyáltalán van bármilyen nemzeti karaktere, akkor az a bluesban (is) tetten érhető improvizatív jellegben rejlik.
Meghívó megemlékezésre
Emlékezni hívunk a sorozatgyilkosság cigány áldozataira.
Február 24-én, szombaton 11 órától.
Február 12. Hell István írt a Népszava Szép Szó mellékletébe a kétnyelvű, gyerekeknek szóló kiadványunkról:
Január 27. Nemzetközi Holocaust Emléknap
Az Auschwitz-i lágerek felszabadulásának évfordulóján alapítványunk két rendezvényben is érintett volt: január 26-án a Szentandrássy Galériában mutattuk be a VÉDTELEN ÁLDOZATOK című dokumentumfilmünket.
A Bársony János kutatónk több évtizedes munkáján alapuló film két tömeggyilkosság nyomába eredt: 1944 őszén a benyomuló szövetséges csapatok hírére a kényszermunkából hazamenekülő kötegyáni, dobozi, nagyszalontai áldozatokra és a Nagyszalonta visszafoglalásakor a helyi cigányokra lövető kémelhárítók ugyanazok voltak.
Filmünkben a leszármazottaktól, szemtanúktól és áldozatoktól felvett tanúságtételeket a korabeli újságok és híradók részletei tarkítják. Így próbáljuk meg elsősorban az áldozatok névsorát rekonstruálni, hogy az elkövetőkről is személy szerinti említéssel szó essen.
Asbót Kristóf rendezését Bársony János és Daróczi Ágnes riporteri, szerkesztői munkája tárta a nagyközönség elé. A több mint 15 évig készülő dokumentumfilm operatőre Kovács János és Asbót Kristóf volt. A filmvetítésre sokan voltak kíváncsiak, a Kalla Éva vezette beszélgetésre is érdeklődve maradt a közönség.
Másnap, január 27-én a Facebookon meghirdetett koszorúzásra csak maroknyian jöttek el koszorúzni az Emlékműhöz. Balog József éneke és Bársony János emlékező beszéde a hideg ellenére is lélekmozdító volt.
„Hosszú az út előttem” – könyvbemutató meghívó
Magvető Kiadó: „Kötetünk az elmúlt fél évszázad hazai és nemzetközi roma emancipációs törekvéseinek egyik legjelentősebb személyiségét, Daróczi Ágnest mutatja be Kóczé Angéla interjúsorozatára támaszkodva, fényképekkel és a korszak néhány markáns, ritkán látott szöveges dokumentumával illusztrálva.
Daróczi Ágnes személyes története összefonódik a roma politikai követelések mozgalmával. Versmondó, népművelő, kultúraszervező, aktivista, újságíró- szerkesztő, kisebbségkutató és legfőképpen emberjogi harcos, aki gyengeségeivel és tévedéseivel együtt a különböző ideológiai rezsimeken keresztül következetesen küzdött a romák „nemzetiségi elnyomása” ellen.
Életműve, politikai hagyatéka megkerülhetetlen azok számára, akik meg akarják érteni a rendszerváltó roma értelmiség évtizedes ellenállását és megpróbáltatásait, önéletrajza pedig újabb adalék és reflexió a rendszerváltás roma szempontú társadalomtörténetének megértéséhez.”
Váradi Lacira emlékezve
Az idei ünnepet a Karácsony-hetében megtörtént térdműtétem miatt – csak a leszakadt porcokat vették ki, nem volt nagy műtét, estére már itthon üldögéltem – tudtam, hogy igen nosztalgiásan és kicsit magatehetetlenül fogom tölteni. De milyen az élet? Annál inkább ágált bennem a mulathatnék, és már a dalt is megtaláltam hozzá, amivel indítani lehet…
Mert ugye első az öregeknek megadandó tisztelet…
Könyvbemutató a Cigány nyelv világnapja alkalmából
A cigány nyelv világnapja alkalmából a Szentandrássy Galériában is bemutatásra került a Romano Instituto kiadásában megjelent Varikana chiriklya samas/Valaha madarak voltunk című kiadvány.
Az óvodásoknak, kisikolásoknak való verseket, dalokat, mondókákat tartalmazó füzet a cigány ABC szerint íródott.
A megjelentetést a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság támogatta Sztojka Attila kormánybiztos keretéből.
A kiadványból az alapítvány címén lehet rendelni: romanoinstituto@gmail.com
Álljon itt a címadó ballada két nyelven!
Megjelent kötetünk cigány ABC-vel is!
A TEF támogatásával Varikana chiriklya samas címmel megjelent az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló Valaha madarak voltunk kötetünk cigány ABC-vel írt változata is.
Daróczi Ágnes előadása a FUGA Szabad Akadémián a romák történelméről és identitásáról
Velünk Amenca
A FinnAgóra szemináriuma a finn és a magyar roma identitásról
Kalla Éva
A Finn Nagykövetségen május 8-án már második alkalommal tartottak szemináriumot. A FinnAgora szervezésében tavaly a finn és a magyar roma oktatási helyzet értékelése volt a téma, idén pedig a két országban élő romák identitásának problémáról tanácskoztak.
Megemlékezés a Budai Cigányvárosról a rasszizmus elleni világnapon
Küzdelem a feledés ellen
Kalla Éva
Egyes történeti emlékek szerint a Cigányváros a mostani II. és a III. kerület határán helyezkedett el. A rasszizmus elleni világnapon ezért a Szépvölgyi úti parkban tartották a megemlékezést az egykori városrészről. A Budai Cigányváros tér feliratú táblát egy villanypóznára rögzítették, dr. Bársony János pedig röviden felidézte a történetét. A kisebbségkutató által vezetett sétát a Romano Instituto, a Kétker Közösségi Alapítvány és a Jóbuda Közösségi Alapítvány szervezte. (…)
Arany Mókus-díj a Cigánymeséknek
A Cigánymesék sorozat ötödik epizódja A hogyan lett az ember, amely Daróczi Ágnes meséjéből készült, nyerte a legjobb animációs kisfilm díját a Cinemira – Nemzetközi Nemzetközi Gyerekfilm Fesztiválon. A film rendezője Horváth Mária.
Oktatófilm sorozat a romák történetéről
Ha körbetekintünk a magyarországi televíziós csatornák ismeretterjesztő kínálatán, kiderül, hogy a legutolsó perui múmia lábujjáról többet lehet megtudni, mint a hazai romák történetéről több éves műsorfolyamokból. (Ez különben igaz a velünk együtt élő környező népekre, nemzetiségekre is.) Ami a múmia részéről nem nagy dolog, hiszen az utóbbi témáról egyáltalán nem lehet megtudni semmit. Ugyanez a helyzet az oktatásban: a magyar népesség tekintélyes (és növekvő) hányadát kitevő cigányok történetéről, kultúrájáról az átlag magyar diák nem tanul semmit. Ezért hatalmas fegyvertény a „Historia Romani” című hat részes történelmi dokumentumfilm. (Rendezte: Gábor Péter, írta: dr. Bársony János, szerkesztette: Daróczi Ágnes és dr. Bársony János.).
A sorozat rádöbbenti a nézőt műveltségi kánonunk aránytalanságaira, hogy ne rögtön igazságtalanságot mondjunk. Minden diák hallott már Tamás bátya kunyhójáról, és tudja, hogy a 19. század derekáig a távoli Amerikában rabszolgaság volt. De ki tud arról, akárcsak a művelt felnőttek közül, hogy ezzel egy időben, a szomszédunkban, a román fejedelemségekben cigányok sokaságát hajtották rabszolgasorban? Tudunk Habsburg József főhercegről, aki a Horthy-kor protokoll-figurája volt, majd Szálasi körül is forgolódott, de nem tudunk arról a Habsburg József főhercegről (1833-1905), akit sokat foglalkoztatott a cigányok kultúrája, nyelve, a romák helyzetének javítása. Jól ismert a holokauszt fogalma és története, de már korántsem mondható ez el a cigány Pharrajimosról. Megannyi történelmi hősünknek számon tartjuk származását, de Lippai Balázs (a sikeres Bocskai szabadságharc katonai vezetője) vagy Gábor Áron roma származásáról nem hallottunk. Jól ismerjük Martin Luther King tevékenységét, de a legműveltebbek sem hallottak a hazai roma polgárjogi mozgalom kimagasló alakjáról, László Máriáról.
És miközben csodálkozunk a sok újdonságon, mindvégig az ismerősség, a „déjà vu” érzése is ott munkál bennünk. Honnan, melyik nép történetéből olyan ismerős minden, amit látunk? A Kárpát-medence, a török-kor, a Rákóczi szabadságharc, a nemzeti romantika kora, az 1848-as forradalom: ugyanazt a helyszínt és történetet látjuk, melyet ismertünk, csak meglepően új szemszögből. Nem mondhatjuk, hogy a romák és magyarok évszázadokig békésen éltek egymás mellett, mert nem egymás mellett, hanem összekapcsolódva, együtt élték meg ezeket az évszázadokat, hol békésen, hol – inkább csak a 18. századtól – fel-felbukkanó konfliktusokkal.
Lenyűgöző mennyiségű kép és filmanyag vonul itt fel, Bársony János rendíthetetlen kitartásának és ügyszeretetének eredményeként. A Romédia Alapítvány gondozásában megjelenő DVD hozzájárulhat ahhoz, hogy ezt az új szemléletet az oktatásban is fel lehessen használni. Érdemes lenne a filmben felvillanó képek egy kicsiny százalékához, mint kimerevíthető állóképhez magyarázatokat, feladatokat kapcsolni, oktatási segédanyagként használni.
Minden etnográfiai és néptörténeti ismeretterjesztésre igaz, de különösen igaz erre a témára, hogy nemcsak szűken vett tárgyáról szól, hanem általában az emberről: a másféle gondolkodásmód, szokások megismertetésével toleranciára, nyitottságra nevel. Így ez a sorozat fontos lépést jelenthet afelé, hogy egyre többen érezhessék otthon magukat ebben az országban. A romák azért, mert megértik őket, a többiek pedig azért, mert megszabadulnak a félelem és indulat gyötrő görcseitől.
Lőrinc László
történelem szakos középiskolai tanár
A CIGÁNYSÁGKUTATÓ INTÉZET-ROMANO INSTITUTO 2022. évi beszámolója
2022. évi beszámoló
- Alapítványunk továbbra is gondozza a Roma Képzőművészeti Gyűjteményt, amely feladatához semmi féle segítséget nem kap.
- Balázs János kiállítás – Bálna Szentandrássy Galéra, -május-július
- Kali Trash kötet II. kiadásának munkálatai folyamatosan.
- Történelmi kutatómunka a Roma Holocaust témakörében.
- Budai Cigányváros címmel kutatás – Közösségi Alapítványok civiljeivel városnéző séta szervezése.
- Fiatal Írók Szövetségében előadása tartása a Budai Cigányváros címmel.
- Kapolcsi Napokon előadás a Cigány Folklór mozgalom kezdeteiről.
- Együttműködés: – Roma Holocaust ismeretek nyújtása két készülő projekthez a/Biennale – hogyan jöttem rá, hogy zsidó/ cigány vagyok? – b/ fiatalok nemzetközi nemzetközi nyertes pályázatához a magyarországi helyzetről – folytatás 2023-ban mindkét projekt esetében.
- Roz Mortimer angol filmrendező a Pharrajimos című kötetünk inspirációjára készített filmje bejárta Anglia roma közösségeit, nagyvárosokban került vetítésre.
- Bécs – június a Wiesenthal Institut – a CEU és Yale Egyetem Sterling Memory Library közös rendezésében szervezett konferencián való részvétel.
- Péli Tamás: Születés című pannója kapcsán a végleges elhelyezés ügyében tett lépések és kiállításának megrendezéséhez segítség nyújtása, előadás és írás a rendezvény kapcsán.
- Ferkovics József Töredezett emlékek- Sorstöredékek című sorozatának biztosítása a Szombathelyi Zsidó Közösségi Házban.
- Csalog Zsolt emlékműsorban való részvétel.
- Valaha madarak voltunk kötet megjelentetése példányok ingyenes biztosítása pedagógusok számára – 100 példányig.
- Filmes interjúsorozat megindítása a ROMA MOZGALOM történetéről…
- Bari Károly 70 éves című esemény szervezése a FUGA Építészeti Központtal közösen.
- Együttműködés a Romédia Alapítvánnyal – Hangoskönyv készítése a Vrana mámi mesél című kötet alapján…magyar-angol és cigány nyelven.
- PHD dolgozat írásának támogatása – a roma intézmények, roma képzőművészet témakörben.
- Tanulmány a roma folklór mozgalomról a Roma Ritmo rendezvény kapcsán.
- A „Cigányzene éjszakája” című rendezvényhez információ és segítségnyújtás.
Budapest, 2023. január 25.
A 70 éves Bari Károlyról a Civil rádióban
A 70 éves Bari Károly köszöntése
MEGHÍVÓ
Nem halványuló emlék
Ezzel a címmel rendezett kerekasztal beszélgetést a Romano Instituto Alapítvány a Kesztyűgyárban február 24-én. Vágvölgyi B. András újságíró, filmrendező, Gulyás József, a parlament nemzetbiztonsági vizsgálóbizottságának egykori elnöke és Daróczi Ágnes, a Nemzetközi...
MEGHÍVÓ
A ROMANO INSTITUTO CIGÁNYSÁGKUTATÓ INTÉZET ALAPÍTVÁNY, A JÓBUDA KÖZÖSSÉGI ALAPÍTVÁNY ÉS A KÉTKER KÖZÖSSÉGI ALAPÍTVÁNY
szeretettel meghívja Önt a 2021. október 9-én, szombaton 10 órakor kezdődő
A BUDAI CIGÁNYVÁROS NYOMÁBAN
című helytörténeti sétára.
A sétával az egykori Budai Cigányváros történetét, fontosabb helyszíneit szeretnénk megismertetni a budapestiekkel, amely a mai II. és III. kerület egyes részein helyezkedett el. A nagyjából 2 órás séta a Bem térről, az egykori városközpont helyszínétől indul, és a Bécsi út 134. előtt, a régi téglagyár helyén felállított holokauszt emlékműnél ér véget. A sétát dr. Bársony János cigányságkutató vezeti, az ő segítségével betekinthetünk a helyszínekhez kapcsolódó roma történelmi eseményekbe, közel 600 éves közös múltunk történeteibe Budán és Óbudán.
A SÉTA IDŐPONTJA:
2021.október 9. (szombat) 10 óra
TALÁLKOZÓ HELYSZÍNE:
Bem József szobor
1027 Budapest, Bem József tér
A sétáról bővebb információ: A Budai Cigányváros nyomában
A Jóbuda Közösségi Alapítvány és a Kétker Közösségi Alapítvány 2021-ben jött létre azzal a céllal, hogy Budapest III., illetve II. kerületében támogassák a helyi összefogást és erősítsék a helyi civil társadalmat.
Üdvözlettel,
Romano Instituto – Cigányságkutató Intézet Alapítvány
Kétker Közösségi Alapítvány
Jóbuda Közösségi Alapítvány
A ROMA BÜSZKESÉG ÜNNEPÉRE
Daróczi Ágnes
Ha azt kérdezitek tőlem, miért vallom magamat büszkén Romnyinak, azt kell mondanom, hogy azért, amiért büszke vagyok Apámra, Anyámra, Nagyapáimra, Nagyanyáimra, és az ő szüleikre, nemzedékek egész sorára. Azért, mert győztesek voltak, és megtanították győzni gyermekeiket is, hiszen más népek százai, nemzetségek százezrei pusztultak el a történelem viharaiban, vagy a természet dühe által. De mi álltuk a próbát romaként, emberként és túléltük a megpróbáltatásokat. Itt vagyunk és ünnepeljük őket, és ünnepeljük önmagunkat a 21 századi Európában, amikor nem sok okunk van az örömre. Úgy véljük, az Istennek továbbra is terve van velünk, mint ahogy a többi ma élő népekkel. A romák legyőzték a nehézségeket, akadályokat: kívül, a környezetükben és önmagukban is. Alkalmazkodni tudtak a természethez, békésen együtt tudtak élni környezetükkel, szomszédaikkal, barátokkal és idegenekkel, szegényekkel és gazdagokkal, hódító katonákkal, pásztorokkal, földművesekkel, falvakkal és városokkal – sok évszázadon keresztül.
Büszke vagyok arra, hogy olyan néphez tartozom, amely soha nem akart egyetlen más népet sem leigázni, rabságba vetni, kirabolni. Nem indított háborút mások ellen önérdekből, gonoszságból, irigységből vagy gyűlöletből. Büszke vagyok az auschwitzi cigányláger foglyaira, akik 1944. május 16-án az iszonyú, fegyveres túlerő ellenére is fellázadtak náci rabtartóik ellen, nem voltak hajlandók néma birkaként a gázkamrába vonulni. Büszke vagyok népemre, mert a történelem során mindig hasznossá tudta tenni magát a környezete számára tudásával: a fémek, a fák, a növények, az állatok, az ipari mesterségek és az emberi természet ismeretével. Mert sok nyelvet tudtak és mindenkivel szót értettek. Mindig fel tudták ismerni a környezet szükségleteit, és meg tudták találni kielégítési módját kereskedéssel, szolgáltatásokkal – akár más által eldobott anyagokból is, új értékek létrehozásával.
Büszke vagyok népemre, mert tudtunk varázsolni. Hogy mit varázsoltunk? Mosolyt a gyermekek és felnőttek arcára: állatidomítással, bábozással, bűvészkedéssel, mutatványokkal, akrobatikával, tréfás történetekkel. Melegséget az emberek szívébe: zenével, tánccal, dallal, mesemondással. És Reményt adtunk a világ elviseléséhez: lélekgyógyítással, jövendőmondással. Békességet hoztunk, menekülést a támadó indulatoktól.
Büszke vagyok a népemre, mert békét tudott teremteni saját maga és a környezete körében szabályok, törvények létrehozásával és érvényesítésével. Ehhez nem volt szüksége államra, katonára, rendőrre. Megkövetelte a károkozótól, hogy térítse meg a kárt, tiltotta a közösségben és a környezetében a lopást, a családok és nők becsületének sérelmét. Elítélte az irigységet, előírta a rászorulók megsegítését, befogadását. Ezek a régi kincseink az állam erősödésével, a korszerű tudásszerzés iskolai monopóliumának kiépülésével, a technika fejlődésével sorra vesztettek értékükből, elkoptak – ápolás híján és a mi hibáink miatt is. S ha a média cigányképe diktálhat nekünk, talán magunk is elhisszük, hogy a vesztesek népe vagyunk. Hogy nincs ránk szükség romaként, fel kell adjuk öntudatunkat, méltóságunkat, nyelvünket, és legyünk engedelmes szolgák, hiszen már nincs is szükség romákra. De nem erre tanít bennünket a régi romák példája. Méltóság, becsület nélkül nincs jövője gyermekeinknek.
Ha a korszerű tudás volt az életünk záloga, akkor azt újra meg kell szereznünk. Ha nem tudjuk apáinktól, akkor a könyvekből, iskolákból. Ki kell harcolnunk, hogy az iskolák számunkra is adják meg a tudást és ne csak a morzsáit. Hogy tanítsák a nekünk való tudást is népünk igazi, vállalható történelméről, kultúrájáról, hogy az iskola a romákról való igaz tudás otthona is legyen. Olyan hely, ahol védelem illeti a mi gyermekeinket is, mint a másokét. Le kell küzdenünk magunkban saját gyengeségeinket; az öngyűlöletet, a mások hibáztatását, a beletörődést, a csodavárást, az ellustulást, az irigységet, kapzsiságot. Újból fel kell éleszteni a szaktudás tiszteletét, a sok nyelv ismeretét, az önmagunk hasznossá tételének modern tudásait, a kereskedelmi készségeket, emberismeretet, a természettel való harmóniát, a béketeremtés készségeit. Ezekkel korszerű formában segíteni tudjuk embertársainkat is a jövő útjainak megtalálásában. És akkor talán újra, egyre többen tudnak majd közülünk varázsolni: mosolyt, melegséget, reményt, békességet. Addig azonban küzdenünk kell, az egyenjogúságért, emancipációért.
A Pharrajimos roma áldozataiért
megemlékezés a Roma Holokauszt Nemzetközi Emléknapjának alkalmából –
(2021. augusztus 1., vasárnap, 17:00 – Holokauszt Emlékközpont)
A Roma Produkciós Iroda augusztus elsején 17 órakor tart megemlékezést a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban a Roma Holokauszt Emléknapja (augusztus 2.) alkalmából.
Auschwitz-Birkenaui cigány családi tábort 1944 augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel számolták fel. Közel háromezer embert gyilkoltak le egyetlen éjszaka. A lágerben már csak 2897 ember maradt a táborban, többnyire idősebb férfiak, asszonyok és gyerekek, miután 1944. május 23-án kiválogatták és áthelyezték más lágerekbe a munkaképes nőket és férfiakat. Szemtanúk elbeszélése szerint, az emberek tudták, hogy mi vár rájuk, és eget rengető ordítások, között, erőszakkal vitték őket a gázkamrába. Kutyákat eresztettek rájuk, szerte széjjel véres emberi testek cafatjai hevertek. A krematóriumok nem győzték a sok tetem elégetését, ezért a mellette lévő árokba dobálták a hullákat. A Cigány Világszövetség 1972-ben javasolta, hogy az áldozatokra augusztus 2-án emlékezzenek a világ országaiban. Az Európai Parlament 2015-ben nyilvánította augusztus 2-át a Holocaust Roma Áldozatainak Emléknapjává.
A Roma Produkciós Iroda idén augusztus elsején 17 órakor tart megemlékezést a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
Az emlékezés keretében bemutatásra kerül az idei évben készült Megsemmisítésre ítélve című dokumentumfilm, melynek rendezője az Életkerék című filmből jól ismert Papp Róbert. A film egyedi hangvételét a kerettörténet adja, a cigány gyerekek és fiatalok egy táborozás során ismerhetik meg a történelmük legtragikusabb eseményeit egy öreg cigány ember (Szegedi Dezső) elbeszélésében. Ahogyan annak idején esténként a tűz köré gyűlve meséltek az idősebbek a régmúltról és így születtek a cigány népmesék is.
Interjúrészletek Daróczi Ágnessel
Daróczi Ágnesnek kiemelkedő szerepe van mind a nemzetközi, mind pedig a magyarországi roma polgárjogi mozgalom alakításában, tematizálásában, formálásában. 1972-ben egy betiltott nép betiltott nyelvén szólalt meg és mondott verset a televízió élő közvetítésében, a Ki mit tud?-ban. Nem sokkal később pedig, az 1970-es évek második felében Daróczi Ágnes friss diplomával és a maroknyi roma és nem roma értelmiség hatékony támogatásával (Lakatos Menyhért, Péli Tamás, Kalla Éva, Bársony János is elkíséri a hivatalos zsűrit az első felfedező utakra) megszervezte az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítását a Pataky Művelődési Központ kiállítótermeiben – ezzel új területen jelentkeztek a roma alkotók. Az első kiállítást egy éven belül harmincöt egyéni és csoportos kiállítás követte.
Ezekről az időkről mesél ebben a videóban Daróczi Ágnes: a kezdetekről, a roma művészet, mint fogalom megszületéséről, a Péli Tamással való munkáról. Hamarosan: Vármúzeum – Közösen kihordani
MEGHÍVÓ
Ferkovics József – könyvbemutató és kiállítás megnyitó
köszöntőt mond Langerné Victor Katalin
A kiállítást megnyitja Pataki Gábor művészettörténész
2020. január 31. péntek, 17 óra
A kiállítás megtekinthető 2020. február 28-ig
Helyszín:
Országos Idegennyelvű Könyvtár
1056 Budapest Molnár utca 11.
A Szülőföld Kiadó jelentette meg a Szombathelyen élő Ferkovics Józsefről szóló albumát. A kötet rendszerezve mutatja be a roma festőművész elmúlt tíz évének legjellegzetesebb alkotásait.
Ferkovics József jelenleg Szombathelyen él, ahol kalandos életút után telepedett le.
Letenyén született 1961-ben, szülei még akkor elváltak, így állami gondozásba került. Nem volt kötődése a cigánysághoz, amíg fel nem nőtt, és meg nem ismerte a szüleit.
Megismerte a népét, a cigány kultúrát. Pécsett képezte magát Horváth János grafikusművésznél a képző- és iparművészeti középiskolában, miközben vájártanuló volt Komlón.1982-ben Budapestre költözött és a Képző- és Iparművészeti Főiskolán tanult. Három év után megszakította tanulmányait, mivel megnősült, egy ideig bányászként dolgozott, hogy eltartsa családját. 1989-ben Nagykanizsára költözött, azonban hiányzott neki az alkotói munka, így éveken át tanított, rajzszakkört vezetett, gyerekeket készített fel képzőművészetből, közben a főiskolát is befejezte, grafikusi diplomát szerzett, majd újra Budapestre ment és alkotott.
Mind a táj-, mind a figurális ábrázolás erőssége, festményei közt vannak jeles szakrális, szimbolikus, akt- és portré képek. Kedvelt témái: az emberek, a szegénység és a természet. Számos stílusban alkot, mégis van egy saját, csak rá jellemző egyéni kifejezésmódja. Grafikái közül a holokausztot ábrázoló grafikai sorozata a leghíresebbek, amely a Pávai utcai Holokauszt Emlékközpontban is kiállításra került..
Számos tematikus és csoportos kiállításon szerepeltek képei, Budapesten, Magyarország vidéki városaiban és külföldön, Berlinben, Londonban, Nápolyban, Pekingben és Washingtonban. Művei megtalálhatók a Roma Parlament Képtárában, a Néprajzi Múzeumban, magángyűjtőknél és a Roma Képzőművészeti Gyűjteményben. Számos grafikáját és festményét beválogatták a 2009-es Magyar festészet című reprezentatív albumba. Köztéri falfestései is ismertek.
Művészetéről és életéről, Sárga, piros, kék – Ferkovics József útjai címmel Boros Ferenc és Rozmán László készített többszörös díjnyertes filmet.
