Rostás Csaba: A tegnapi nap margójára

2024.03.02

Tegnap jótékonysági esten vehettünk részt hazánk legnagyobb költőjének, Horváth Gyulának a megsegítésére a Szentandrássy Galériában. A nemes és felemelő gondolat Joka Daróczi János, a TEF főigazgatója ötlete nyomán valósulhatott meg. A rendezvény kezdetétől a végéig a szeretet, a közösség újbóli megélése, a bajba jutott barátaink, művészeink önzetlen segítése jegyében zajlott. „Szinte lehet érezni a szeretetnek, az elfogadásának, a közösség erejének az atmoszféráját, amiben nehéz megszólalni” – mondták többen. Igen, valóban ezt érezhettük.
Köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek: Kalla Évának és azoknak, akik a művészeket inspirálták, hogy eljöjjenek erre a fontos eseményre, akik gondolatban is az ügy mellé álltak, akik eljöttek és adományoztak költőnk megsegítésére,
Külön köszönet a fellépő drága barátainknak:
Havas Lajos Chicconak, aki zongorajátékával és a csodálatos, szeretetről szóló dalával megjelenítette a szeretet atmoszféráját, köszönet a csodálatos versmondásért Jónás Juditunknak, és Káli-Horváth Kálmánnak, aki elrepített minket arra a helyszínre, amiről a vers szólt – óriási előadásmóddal, fantasztikus volt! –, Daróczi Áginknak, aki bölcs gondolatokkal bátorította a roma nemzetünket – felemelő volt, Ági!
További zenészek:
Te + Én zenekar Balogh Janó drága barátunk vezetésével az amerikai gospel világba vitt el minket, majd cigány népzenei feldolgozások örömhangulatát teremtették a Galéria termében – köszönjük fiúk, köszönjük lányok !
Köszönet Rostás Móninak, aki még tovább fokozta az Istentől való szeretet és az Isteni nyugalom, békesség atmoszféráját, amiben szinte kivétel nélkül mindenki fürödhetett és fürdött is! Köszönet Sarlós Áginak, aki saját verseit énekelte gitárral, és utazhattunk tovább a messzi Mississippi fekete blues világába!
Végül, de nem utolsósorban a Karaván Família zenekar vidámította szívünket, a családi zenekarhoz Jenaro Dániel Rézműves csatlakozott szuper cajon játékával.
Néhány művészünk a grafikáiból ajánlott fel adományként licitre: Ferkovics József, Balogh Tibor, Túró Zoli, Farkas Noémi, Kunhegyesi Ferenc.
A legeslegvégén minden szereplő közösen a színpadra ment, és elénekeltük közösen a „We Are The World” című dalt Horváth Gyula tiszteletére, majd átváltottunk roma táncos dallamokra.
A licit és a helyben történő adakozás folyamán 200 ezer forint gyűlt össze, de további felajánlás is történhet folyamatosan a következő bankszámlaszámra: JÖN?
Köszönet Fátyol Zsuzsinak, aki ebben a szeretetben úszva zseniálisan vezette végig a rendezvényt, köszönjük Zsuzsi! Köszönjük a technika körüli segítségnyújtást Kicsónak és Balogh Tibinek.
És még egyszer köszönjük, Joka – folytatás következik!

Séta az elveszett budai Cigányváros nyomában

2021.12.09

Séta az elveszett budai Cigányváros nyomában

Október 9-én bejártuk a volt középkori budai Cigányváros (Zigeunerstadt) területét  dr. Bársony János kisebbségkutató vezetésével, a Romano Instituto Alapítvánnyal és a Kétker Közösségi Alapítvánnyal közös szervezésben.

 

Sétánk a Bem térről indult, s innen kapaszkodtunk fel a Gül baba türbéjéhez, és a csodálatos panorámában a romák Magyarországra érkezéséről hallottunk, ami a XIV. századra tehető. A XV. században már Budán is laktak, a század második felében alakult ki a Budai Cigányváros – Mátyás király, majd utódja Ulászló alatt.  Hallottunk Bolgár Tamás cigányvajdáról és 25 sátoralja népéről, akiket Pécsre küldött Ulászló, hogy a püspöknek hadi szereket készítsenek. Beszéltünk a nemesi cigány fővajda rendszerről, és a kiváltságokról, hogy csak a királynak adóztak, cserébe a király védelmet biztosított a vármegyékkel, főurakkal szemben, hogy ne tegyék őket jobbággyá, szabadon vándorolhattak, színes ruhákat és fegyvert viselhettek, saját törvénykezésük volt, a környezetükkel támadt jogvitákban pedig a fővajda ítélkezett.

További utunk az Elvis Persley parkba vitt minket, ahol megtudtuk, hogy a korban sokat jelentő, fontos tudásaik, szakmáik és találmányaik által  milyen sokféle fontos munkakört töltöttek be a piac és a hajójavításban, a pasa istállójában, a pasa börtöne körül, és a bőrgyártásban – valamint, hogy miért itt helyezkedett el a hadikikötő, és hogyan javították az iszkábás romák a hajókat, a két élén hegyes fém alkatrésszel.

Innen a Lukács Fürdő területére mentünk át, ahol meghallgattuk, hogy mire szolgáltak a középkorban az itt működő malmok, így a lőpormalom, a vashámor, ahol romák is dolgoztak, illetve hogyan alakult ki a fürdőkultúra.

A Lukács fürdőtől villamossal mentünk le a Kolosy térre, mely közben azt is megtudtuk, hogy ezen a területen (Buda és Óbuda között félúton, nagyjából a mostani Újlak területén)  helyezkedett el  anno a Cigányváros, itt lakott több mint 90 család. A korabeli Buda adófizetőinek 22%-a 1594-ben cigány volt.  A korabeli adókönyvek, a defterek szerint volt köztük: piacfelügyelő, borárus, muzsikusok, sok kovács, hajójavító, bőrmunkás, hóhér, ötvös, kereskedő, tüzér. A lóval rendelkező cigányok segítették a hajóvontatást a Dunán, mivel erre volt a mocsaras, hordalékos partrész, a „nagy ganéj”. A Cigányváros volt az általuk fenntartott budai és óbudai vigalmi negyed is.

A Kolosy térről a Szépvölgyi úton lementünk a Duna felé a nemrégiben felújított parkba – itt hallhattunk, a középkortól kezdve cigányok által végzett  óbudai tégla- és vályogkészítésről, a hajógyártásról, és hogy hogyan alakult a Cigányváros meglehetősen mozgalmas története – valamint, hogy mindezeket milyen történelmi forrásokból tudjuk. A tarka emlékek, a megöröklött szavak mellett szomorú történésekkel is terhelt a megismert múlt. A várost nem egyszer felgyújtották a háborúk során, aminek a sátorváros is áldozatul esett.

Utunkat a  Bécsi út irányába folytattuk, ahol a Vályog utcánál illetve a volt téglagyárnál megtudtuk, hogy éltek itt a cigányok a Kádár-korszak alatt, mikor szűnt meg a „Budai Cigányváros” kontinuitása. Valamint tiszteletünket tettük a Bécsi úti Holocaust emlékmű előtt is. Itt meghallgattuk a cigányok internálásának és elhurcolásának történetét. Az emlékműnél a résztvevők virágot és kavicsot helyeztek el.

A zárókörben egyenként megosztottuk egymással,  hogy kinek mit adott ez a kis történelmi utazás. Nagyon jó volt hallgatni, ahogy más-más háttérrel érkezőkként, kibomlottak a résztvevők gondolatai arról, hogy kinek milyen lesz újból erre járni, miután az ismert környezetünk eddig ismeretlen történetei is megjelentek, képzeletünk kitörölhetetlen képeiben.

Nekünk nagyon sok új információt, hatalmas élményt, és inspirációt adott a jövőre nézve a séta.

Köszönjük a Romano Instituto Alapítványnak és Dr. Bársony Jánosnak a kutatási munkát, és a nagyszerű túravezetést, valamint a  a Kétker Közösségi Alapítványnak a közös együttgondolkodást és rendezést. S végül köszönet mindazoknak, akik velünk tartottak ezen a fantasztikus idő utazáson!